L. Ron Hubbard korai kalandjai egyenesen vezettek el 1940. február 19-éhez, amikor megkapta a megtisztelő tagságot a Felfedezők Klubjában, ahová csak meghívással lehet bekerülni.

L. Ron Hubbard más, gyakran említett minősítései mellett – amelyeknek a meghívást köszönhette – ott volt a West Indies Coast Pilots, Puerto Rico ásványtani felmérése és a Kereskedelmi Minisztériumnak küldött jelentései, amelyek közel harminc kockázatos leszállópálya bezárásához vezettek.

Így aztán L. Ron Hubbard következő hivatalos kalandjába az oly sokak által áhított Felfedezők Klubjának zászlaja alatt kezdett bele: ez volt az 1940-es alaszkai rádiókísérleti expedíció.

Az utat egy tíz méter hosszú vitorlás, a Magician fedélzetén tette meg, amelynek a célja egy akkoriban újdonságnak számító rádiós iránymérő eszköz tesztelése volt a Puget Sound és a dél-alaszkai szigetek között. Ez a kísérleti műszer, amelyről azt mondják, hogy az első igazi navigációs fejlesztés a szextáns óta, a Loran (Long Range Navigation – nagy hatótávolságú navigáció) rendszer egyenes ági elődje. Az összes tengeri és légi járaton a Loran rendszert alkalmazták, amíg a 20. század legvégén meg nem jelent a műholdas technológia.

A háromezer kilométeres utazás során L. Ron Hubbard újra feltérképezte a különösen alattomos Belső-szorost, és tanulmányozta a bennszülött aleutok és haidák életét.

Az út során nem elfogott egy Kodiak medvét és dacolt a száztíz kilométer per órás széllel és az Aleut-szigeteket körülvevő tengerrel is. Egyéb megpróbáltatások mellett voltak kilenc méter magas hullámok közötti motorleállások, és ott volt a Seymour-szorosnak nevezett, dühödt poklon való átkelés – miközben harmincöt milliméteres filmre sztereoképeket készített, hogy három dimenzióban rögzítse a részleteket. Emiatt lett olyan megviselt az első, 105-ös sorszámú Felfedezők Klubja zászlója.

Vagy ahogyan L. Ron Hubbard olyan tömören megfogalmazta: „Mit ér az élet kihívás nélkül?”